Steven Universe HUN-wiki
Register
Advertisement

A KINDERGARTEN ALATT

AZ ÉG ALATT

4. FELVONÁS

11. RÉSZ

Szabadnap



A tavasz első napsugarai melegítették a felszínt, ezzel előcsalva az első virágokat. A fák ágai között még a hűvös szél lengedezett de érezhető volt a közeledő kikelet. A fuvallat valahonna enyhe virágillatot csalt a levegőbe. Az ágak közt madarak kezdték tavaszköszöntő dalaikat. 

A jó idő kicsalta a felszínre Gyöngyöt is aki az elédező erdő felé vette a túrája irányát. Mindig is csodálta a Föld sokszínűségét és változékonyságát a szélsőségeivel. A fák között sétálva fel-feltekintett a még üres lombozat közt átszűrődő napfényre. Örült neki, hogy a zord tél végre tovaszállt és újra élvezheti a napsütéses órákat. Leült egy kidőlt fa törzsére és onnan csodálta az éledező természet hangjait. Vett egy mély levegőt majd behunyta a szemeit és elkezdett meditálni. A cinegék és a pintyek hangja viszont hirtelen eltünt és furcsa károgást hallott meg tőle nem messze. Kinyitotta a szemeit majd körbenézett. De semmit sem látott. Gondolta csak beképzelte, de elővigyázatosságból megidézte a pálcáját. Felállt és elkezdtett hallgatózni, majd ismét meghallotta a károgást. Ami közeledett. 

Gyöngy elbújt egy fa tövébe és várta hogy közel érjen a hang forrása. Hamarosan már a szárnyak csapdosását is hallotta, mellette egy ismerős hang sikolyával ami szintén közeledett. Kinézett a fa mögül és látta ahogy drága párja fut sikítva egy hatalmas ékkőszörny elől. A lény egy hatalmas vörös madárra emlékeztetett és egyenesen Sztala után repült. Gyöngy kiugrott a fa mögül és egyenesen a szörny után eredt. A cseppkő megállt a tisztáson és megvárta, hogy közel érjen a madár. Gyöngy eldobta a dárdáját, hogy eltalálja a lényt de az pályát tévesztett és a fúzió mellett szúródott bele a földbe. Sztala meglepve és megijedve pillantott Gyöngyre akiről azt se tudta hogy a közelben van. A madár elérte őt. Nincs idő most gondolkodásra, megidézte a fegyverét és azzal fejbevágta a szörnyet. Egy hatalmas puffanással megszünt a fizikai teste és az bordó ékköve a földre esett. A fúzió felvette azt majd miután bebuborékolta, elküldte. A fáradtságtől a földre huppant és két mély szuszogás közt Gyöngyre pillantott.

- Utánam jöttél? -kérdezte fáradt hangon Sztala.

- Nem, csak kijöttem mert jó idő van. Nem gondoltam volna, hogy te is itt leszel. -mondta meglepve a fiatal ékkő majd leült mellé.

-  Ura voltam a helyzetnek. Nem kellett volna segítened, mert csak a frászt hoztad rám. -nevetett fel a cseppkő miközben a szörny vörös tollait szedegette ki a hajából.

- Ezért sikítoztál? -kuncogott Gyöngy. Sztala inkább nem mondott semmit, a tekintete elárult mindent.

- Ömm, hagyjuk. Ilyenkor hol van Azurit meg Krizo? -kérdezte a fúzió majd lefeküdt a fűbe.

- Azu annyit mondott hadarva reggel, hogy mennek valahova. Mostanság, rengeteg időt töltenek együtt. -mesélte a fiatal ékkő majd melléfeküdt.

- De jó nekik. -sóhajtotta a cseppkő majd magához ölelte.

- Mert? -fordult hozzá Gyöngy. 

- Alig van egy olyan nap mikor nem kéne harcolni egy ékkő szörny ellen. Olyan mintha megint elszaporodtak volna, vagy én voltam keveset a felszínen. Erre sem számoltam, hogy itt lesz, Méz Kalcitot akartam megkeresni. Helyette egy Rubellit madár jött velem szembe. -szuszogta a cseppkő. 

- Menjünk mi is valamerre! -szólalt meg csillogó szemekkel a fiatal ékkő.

- Holnap? -kérdezett rá Sztala.

- Holnap! Már van is ötletem! -mosolyogta Gyöngy majd a párja arcára egy puszit nyomott.



Másnap reggel a két ékkő már készülődött. Gyöngy a tükör előtt állt és nézegette a  hosszított krémszínű felsőt és a fehér nadrágot amire változtatta a mindennapi viseletét. 

- Mit gondolsz? -kérdezte a fiatal ékkő a párját.

- Jó, de....ezek szerint az emberek közé megyünk? -kérdezett vissza kicsit félve a cseppkő.

- Igen, baj? -érdeklődte Gyöngy.

- Tudod, lehet hogy 6000 éves vagyok de sose voltam emberek közt. -mesélte kicsit idegesen.

- Nem kell aggódni. Nem rosszak, és neked is jót tenne egy kis szocializálódás az emberek közt. -szólt a fiatal ékkő. 

- Hát jó. De előre szólok, hogy én nem fogok beszélni. -mondta kicsit idegesen a fúzió. Megéritette az ékköveit és a díszes szerelése egy szépiaszínű szoknyává és egy ujjatlan fehér inggé változott. Mellé még elővett  egy régi dobozból egy széles karimájú strandkalapot.

- Megfelelő? -kérdezte Sztala.

- Tökéletes, de umm. Tit, majd te zárd be a szemeid mert, az emberek nincsenek hozzászokva a 4 szemhez. -próbálta finoman fogalmazni Gyöngy. A fúzió alkotói összenéztek majd egy nyűgös sóhajtást követve Sztala becsukta a felső szemeit.

- Indulás. -szólt a cseppkő.

A két ékkő elindult és hamarosan a Kindergarten lábpadjához értek. Innen elindultak Beach Citybe. Egy rövid út után a sétányon találták magukat. A tavaszi szél az embereket is kihívta a szabadba. Többen a tengerparton játszottak, még mások a bódék mellett beszélgettek.

- Gyere! Nézzünk szét a vidámparkban! -szólt boldogat Gyöngy, majd megragadta a fúzió kezét és húzta maga után. Sztala nem mondott semmit, csak meglepetten sietett a kis ékkő után. A vidámpart tele volt emberekkel. Családok, baráti társaságok álltak sorba a különböző szolgáltatásoknál. A fúzió kicsit kellemetlenül érezte magát, nincs hozzászokva a tömeghez. De látva Gyöngy boldogságát, ő is kezdett felengedni. Lassan sétáltak a sorok között  ahol más-más játékot lehetett kipróbálni. 

-Gyöngy, mi lenne ha lemennénk a partra? Nekem kicsit sok itt az ember. -szólt halkan Sztala.

- Benne vagyok! -mosolyogta a fiatal ékkő majd belékarolt és elindultak a tenger irányába. A homok ropogott a talpuk alatt ahogy a víz közelébe értek. A két ékkő leült és figyelték a tajtékzó óceán hullámait. Gyöngy, Sztala vállára hajtotta a fejét. 

- Hát nem jobb itt? Csak mi és a végtelen tenger habjai. -kérdezte a fúzió miközben csendben figyelte a távoli horizontot. 

- Mintha csak mi lennénk a világon. -mondta a fiatal ásvány.

- Gyöngy? -szólt Sztala.

- Igen? -kérdezett vissza a párja.

- Biztos boldog vagy mellettem? -érdeklődte a cseppkő.

- A lehető legboldogabb vagyok, Drága. -mondta halkan Gyöngy. A fúzió gyengéden megsimogadta az arcát majd megcsókolta.

- Én is Gyöngyvirágom....mi is.      




Folytatjuk ;)

Advertisement